Vadzsraszattva (szanszkrit: वज्रसत्त्व, tibeti: རྡོ་རྗེ་སེམས་དཔའ།, mongol: Доржсэмбэ)[1] a mahájána és a vadzsrajána buddhizmus egyik bodhiszattvája. A japán singon buddhizmusban Szamantabhadra bodhiszattva ezoterikus megtestesülése Vadzsraszattva, akit gyakran azonosítanak a gyakorló, aki a mester tanításain keresztül különleges ezoterikus szintet ér el. A tibeti buddhizmusban Vadzsraszattvát a szambhogakájával és a tisztító gyakorlattal azonosítják.
Vadzsraszattva két buddhista szöveg főszereplője: a Mahá-vairócsana-szútra és a Vadzsraszekhara-szútra. A Gyémántbirodalom mandalában Vadzsraszattva Aksobhja buddha mellett ül keleti irányban.
Egyes ezoterikus hagyományvonalakban úgy tartják, hogy Nágárdzsuna találkozott Vadzsraszattvával egy dél-indiai toronyban, ahol ezoterikus tanításokat kapott tőle, így képes volt tovább adni a hagyományokban fontos történelmi tanítómestereknek a tudását.[2]